Az ember előtt visszavonhatatlanul és erőteljesen kinyílt a világ. A technika fejlődésével mára az internet hatalmas területeket ölel fel, és ugrik át műholdak és kábelek segítségével. Ez azonban sajnos a társas kapcsolatok rovására is mehet, ha túlzottan magával ragad minket. Ám ha a kiszélesedett világban olyan hobbyt, elfoglaltságot keresünk, amiben a személyes kontakt is elengedhetetlen, tovább építhetjük kapcsolatainkat, és kimeríthetjük a társas lény fogalmát is. A dohányzás káros hatásait, egészségrombolásának menetét nagyon sok helyen milliószor megkaphatta már az ember. Viszont abba talán kevesebben gondolnak bele, hogy a füstölgés manapság egy olyan társas tevékenység, amilyenből mára elég kevés maradt fent...
A mai korban a könyvtár, a színház bizonyos körökben már nem trendi. Ez az ami tény. Meg az is, hogy a dohányosoknak saját szokásaik, viselkedési formájuk, általuk használt nyelvezetük, és úgy tűnik erős közösségük van.
Bizonyos munkahelyeken, ahol nagy a létszám, egy - egy cigiszünetnek fontos szerepe jut a kollektíva építésében, fejlesztésében. Ez a rövid "kikapcsolási" folyamat - annak ellenére, hogy az egészségünket sajnos rombolja - R. Collins vizsgálatai alapján is, erős közösségformáló hatással bír. Az egyik legelterjettebb formája a dohányosok kapcsolatépítésének a tüzet kérés vagy adás folyamata. Egy régebbi lehetőség a cigarettatárcából való udvarias kínálás volt, ami manapság szórakozóhelyeken is megjelenik, mai köntösében, a dobozból való "osztogatás" - ként. Ezek a szituációk minden esetben magukban hordozzák egy lehetséges beszélgetés és ismerettség kialakulását, ez aligha vitatható. Természetesen ahhoz, hogy ebbe a helyzetbe kerülhessünk, tulajdonképpen elengedhetetlen, hogy mi magunk is dohányozzunk, ami azért, ha némileg is, de bizonyos embereknél szűkíti a kört.
Az tehát, hogy a dohányzás előnnyel is járhat, az emberek társas érintkezéseiben mindenképpen tetten érhető. A kérdés az: ki és mennyire él ezzel a lehetőséggel?