Zöld Pont - Orosháza

 A bajorok vendéglátóhelyein vasárnaptól extra szigorú rendelet lépett életbe a dohányzás ellen. Ennek értelmében a tilalom csak az éttermekben tartott magánrendezvényeket kíméli meg. A rendelet alapján, ami egy július elejei népszavazás eredményeként lépett életbe, tilos a vendéglők különtermeiben, diszkókban, kisebb lokálokban és még a sörsátrakban is a dohányzás.

A vasszigor pedig a büntetésben is megjelenik: az előírások ellen vétkezőkre akár 1000 euróig terjedő bírságot is kiszabhatnak. A hely tulajdonosai sem járnak jól: a működési engedélyüket is megvonhatják.

A dohányzáskorlátozással kapcsolatos szigorításokat a népszavazáson 61 százalékos többséggel fogadták el. A népszavazás kezdeményezője, Sebastian Frankenberger, valamint Markus Söder tartományi egészségügyi miniszter felszólította a vendéglősöket és a dohányosokat is arra, hogy szigorúan tartsák magukat a tilalomhoz.

Bajorországban tehát augusztus 1 - től elég komoly szigor lépett életbe a dohányzás visszaszorításáért, de ennek lesz vajon folytatása más tartományokban és országokban is? Ez már a jövő zenéje...

A témát a LifeNetwork cikke alapján jártam körbe.

A Tel Avivi Egyetem kutatói a dohányzást egy teljesen új oldalról közelítették meg: a nikotin tartalmú tapaszok és rágógumik helyett új, pszichológiai alapokon nyugvó leszoktatási programokat képzelnek el a jövőben. S miért is ez a szemléletváltás? Az említett intézmény tanulmányából kiderül!

A Journal of Abnormal Psychology folyóiratban jelent meg a kutatás eredménye, melyhez kapcsolódóan dr. Reuven Dar pszichológus elmondta, hogy véleménye szerint a cigi utáni sóvárgás nem a nikotinnak köszönhető, hanem a dohányzás pszicho - szociális összetevőivel van összefüggésben. "Vagyis nagyobb szerepe van az elhatározásnak, mint magának a dolognak" - nyilatkozta dr. Dar

A kutatás a következőképpen zajlott. A dohányzási szokásokat és a sóvárgás mértékét vizsgálták kérdőívek segítségével, mégpedig férfi és női légiutas - kísérőkön. A vizsgálatokat két út során végezték el: az egyik egy tengerentúli, 10 - 13 órás repülőút, míg a másik egy rövidebb, 3-5 órás út alkalmával történt. A végeredmény az lett, hogy a rövidebb járatok esetén, ahogy közeledett a landolás, a dohányzás utáni vágy úgy erősödött. Ugyanez a tengerentúli járatok esetében nem volt tapasztalható. A repülés időtartama ugyanakkor - a kutatók szerint - nem befolyásolta a sóvárgás mértékét. A végeredményt látva a kutatók azt mondták el, hogy a "vágyakozást" nem a nikotin megvonása okozza, sokkal inkább a pszichológiai tényezők.

Az intézetben dolgozók ezután kijelentették: a nikotin kevésbé addiktív, mint például a heroin, ami valódi megvonási tüneteket hoz létre, amely biológiai alapokon nyugszik. Zárásképpen dr. Dar szerint, ha megértjük és elfogadjuk azt, hogy a dohányzás nem függőség, hanem szokás, olyan leszoktató módszereket is létrehozhatnak és alkalmazhatnak majd, amelyek a pszichológiai és viselkedési tényezőkre helyezik a hangsúlyt.

A témát a LifeNetwork cikke alapján jártam körbe.

 A londoni University College Járványtani és Közegészségügyi Intézet legfrissebb kutatása szerint a passzív dohányzás még az eddigieknél is komolyabb problémák okozója lehet: pszichiátriai megbetegedéseket is előidézhet...

A hosszú távú passzív dohányzás - a legújabb kutatások szerint - az asztma, a szívbetegségek és a tüdőrák kialakulása mellett mentális problémákat okozhat. Azt eddig is tudtuk, hogy más dohányfüstjének belélegzése nem tartogat sok jót a számunkra. Ám a most kiderült vizsgálódás eredményei szerint a depresszió, a skizofrénia és a delirium (kóros képzelgés) kialakulásának esélye sokkal magasabb azok között, akik passzív dohányzásban "szenvednek".

"Az Egyesült Államokban becslések szerint a nemdohányzók 60% - a van kitéve a dohányfüst passzív beszívásának. Fizikai és mentális erőnlétük és egészségük érdekében mindenképp tájékoztatni kell őket, hogy mennyire káros ez a szervezetükre." - nyilatkozta Mark Hamer a kutatás vezetője.

Mások azonban ezt a megállapítást cáfolják. Így volt ezzel Dr. Ted Schletter is, aki elképzelhetőnek tartja, hogy "a nikotin miatt a pszichiátriai megbetegedések kialakulásának valószínűsége fokozott mértékű". Azt azért hozzátette: "Másrészt viszont könnyen elképzelhető, hogy azok az emberek, akik nehéz körülmények közt, stresszes életet élnek sokkal gyakrabban kerülnek dohányos környezetbe. Nem hiszem, hogy ezt a kettőt el lehetne különíteni."

Van tehát egy kutatás, mely azt állítja, a passzív dohányzás pszichiátriai megbetegedésekért és felelős lehet. S vannak akik ezt különböző magyarázatokkal egyértelműen cáfolják. A vitát nem a mi tisztünk eldönteni, azt azonban mindenképpen megjegyeznénk: más dohányfüstjének a belélegzése ettől a kutatástól függetlenül is egyértelműen egészségtelen...

A témát a KamaszPanasz cikke alapján jártam körbe.

Amikor a reflektorfénybe kerülnek és akár egy világ követi őket figyelemmel, élsportolók. Karrierjük szinte minden esetben irigylésre méltó és sokan példaképként tekintenek rájuk, ám ezért megdolgoznak rendesen: szervezetük komoly edzésmunkának és igénybevételnek van kitéve. A magánéletben azonban ők is követnek el hibákat, vagy éppen felelőtlenül cselekszenek. Milyen példakép lehet az aki "szabadnapokon" rombolja a saját szervezetét, s mindezt nyíltan és bűntudat nélkül teszi? Egy kis szubjektív témaboncolgatás a blogon...

Az utcákon járkálva, vagy éppen a szórakozóhelyekre való betévedéskor a kisebb községekben bárki szemtanuja lehet annak, hogy a helyi, vagy a környékbeli sportolók hogyan engedik ki a gőzt (füstöt). Ilyenkor előfordul, hogy elszívnak 1-1 szál cigarettát. Vagy csak buliból, vagy egyébként is rendszeresen dohányoznak. Utóbbi esetben megfordulhat a fejekben: hogyan képes a sportkarriert összeegyeztetni a magánéletben füstölgős személlyel? Az ugyanis egyértelmű, hogy a hosszabb távon és a komolyabban űzött dohányzás teljesítmény csökkenéssel párosul.

Így a foci vb végeztével vegyünk példának egy futbalistát: nem kell orvosnak sem ápolónőnek lennünk ahhoz, hogy tudjuk, a sok dohányzásnak az lesz a következménye, hogy sebessége és állóképessége veszít értékéből. Azaz veszélybe kerülhet professzionális pályafutása is. Sajnos magam is ismerek olyan sportolót, aki óránként elszív egy szál cigarettát, s mégis a helyi egyesület "oszlopos" tagja és aktívan részt vesz az edzéseken és a megmérettetéseken is. Eddig azt gondoltam, hogy ez csak "nálunk" divat, vagyis egy magyar sajátossággal van dolgunk. Ám sok forrás cáfolja ezt a tévedést. A képen Zinedine Zidane, európa- és világbajnok labdarúgó látható cigizés közben, ám a focisták közül az angol válogatott Wayne Rooney, honfitársa Paul Gascoigne, vagy éppen a legendás Diego Maradona is e szokás rabja volt. a kopasz francia zseni esete mégis kicsit pikánsabb bármelyik futbalistáéhoz képest: Zizou (Zidane beceneve) annak idején még egy dohányzásellenes kampány fő arca is volt...

Az egykor testépítőként ténykedő későbbi színész, üzletember és politikus Arnold Schwarzenegger neve is ismerős lehet mindenki számára. Ma ugyan Kalifornia állam kormányzójaként tán elfogadható egy szivar "elfogyasztása", ám már sportolóként is élt a dohányzással. S ha már testépítés: Markus Rühl neve talán nem mond semmit az olvasónak, de Németország fiataljainak nagy tömege tekinti őt példaképnek az ebben a sportágban elért eredményei miatt. Ám Arnoldhoz hasonlóan ő is aktív sportolóként szokott rá a cigarettázásra.

A tények után pedig jöjjön egy kis szubjektív lezárásként...

Személy szerint valahol hiteltelennek érzem azt a sportolót, aki "munka" közben él - hal azért amit tesz, ám amint hétköznapi emberré válik, sokszor azonnal nyúl a cigiért. Az olyan világsztárok és hírességek esetében, akiket fentebb említettem, fenn áll annak a veszélye, hogy rossz példát mutatnak azoknak, akik valóban egy követendő mintának tartják őket. Ám azt sosem szabad elfelejteni, hogy a dohányzás is egy szenvedélybetegség, ami sok munkával és akaraterővel azért gyógyítható.

Te mit gondolsz a füstölgő sportolókról?

Forrásként a KamaszPanasz cikkét használtam fel.

Tavaly az amerikai Food and Drug Administration hivatala betiltotta a csoki- és gyümölcsaromával ízesített cigarettákat. Az indok: ezek a termékek a fiataloknál könnyebben juttatnak el a rászokáshoz és akár a függőséghez. A mentolos cigi akkor még senkinek nem szúrt szemet, ám azóta egyre több szervezet emel hangot ellene.

 A dohányipari cégek természetesen teljesen más álláspontot képviselnek. Szerintük ugyanis a mentolos cigaretta semmivel sem károsabb, sőt, könnyebb hozzászokást sem eredményez, mint a piacon megtalálható bármelyik másik termék. Mindemellett azt azért elismerik, hogy a cigi függőséget okoz, s hogy ez akár halálhoz is vezethet.

A statisztikai mutatók azonban magukért beszélnek: csak az USA - ban eladott cigarettamennyiség több mint negyedét a mentolos ízesítésű teszi ki. S ha már számok, akkor álljon itt még néhány adat, mely szerint a fekete bőrű dohányzók 70% - a választ mentolosat, míg a fehér bőrűek 20% - a, a spanyolajkúak 26% - a teszi ugyanezt. Természetesen még mindig amerikai adatokról beszélünk, de ezek akkor is mindenképpen számottevőek. Ám hogy mi lesz a "nikotin - háború" soron következő felvonásának kimenetele, jelenleg még nem tudni. Így hát csak várhatunk, míg döntés születik.

A témát a kamaszpanasz cikke alapján jártam körbe.