Mondja a híres P. Mobil nóta egyik sora. No de ha ténylegesen sikerülhet letenni a „lantot”, akkor tudják – e az emberek, hogy hová is kell forduljanak? Úgy gondolom talán nem minden esetben.
S hogy milyen megoldások is születtek hazánkon kívül a dohányzásról való leszokás segítésének? Röviden nézzük is át ezeket – hozzáteszem a teljesség igénye nélkül.
Első megállónk Kanada lesz. Itt ugyanis némileg reformálták a dohányzás ártalmairól szóló információk terjesztését, mégpedig úgy, hogy a cigarettás dobozok nem a hazánkban megszokott, bekeretezett, már – már fenyegetőző hangvételű rémségekkel traktálja a dohányosokat, hanem 1-1 színes képpel illusztrálva hívja fel a figyelmet a lehetséges következményekre. A Benson&Hedges dobozának elején például egy terhes nő fényképe alá biggyesztettek pár sort arról, milyen hatással lehet a magzatra a dohányzás, míg az oldalára részletesen ráírták a káros anyagtartalmat. Ezen túl a „szálacskák” mellé elhelyeztek egy kártyát, amire feltüntettek néhány hasznos tanácsot a leszokással kapcsolatban, továbbá – minden rábeszélés nélkül – a fogyasztók figyelmébe ajánlanak mindenféle elérhetőséget olyan szervezetektől, akikhez bátran fordulhatnak amennyiben ezt az egészséges utat választanák.
Ha kicsit messzebb megyünk – egészen pontosan Keletnek – akkor a japánok is hasonlóan gondolkodtak, mikor egy érdekes kampányba kezdtek, ami az „Etikus Dohányzás” nevet viseli. Ez arról szól, hogy a dohánygyár minden évben kiad egy füzetet/könyvet, amely összefoglalja az előző évi eseményeket, és minden évben matricákat is tartalmaz. Eddig összesen 73 képet készítettek el a gyártók, amin különféle dolgokra és érdekességekre szeretnék felhívni a fogyasztók figyelmét – továbbra sem elrettentéssel vagy fenyegetéssel operálva, hanem hangsúlyozva azt, hogyan hódolhat az illető a szenvedélyének anélkül, hogy a társadalom nemdohányzó részét kellemetlen vagy veszélyes helyzetbe hozná.
Szintén japán találmány a zsebhamutál, amit már Olaszországban is sokan használnak, Spanyolországban pedig az előző évek nyarán még ingyen is osztogatták. Ennek az okosságnak egyébként próbálnak manapság egy újabb nevét is elterjeszteni: mobil hamuzó. Nincs benne semmi ördöngősség, hiszen a nevében foglaltaknak megfelelően hamutálként funkcionál, csak éppen a megszokottól elrugaszkodva nem a hagyományos méretekben és formákban készítik el, hanem a felhasználók kényelmi igényeinek megfelelően praktikusabbá varázsolva kínálják ezeket az eszközöket. Az egyik legfőbb célja a gyártóknak ezzel természetesen az, hogy az utcákon egy nem dohányzó járókelőnek ne kelljen egy nagyvárosban térdig érő csikkárban keresztülverekednie magát a metróig, vagy teszem azt a bevásárló központig.
Ha a fenti példákat alapul vesszük, úgy tűnik - mint sajnos elég sok tekintetben még – itt is fejlődnie kell a hazai mentalitásnak és segítségnyújtásnak. Mindazonáltal szem előtt kell tartanunk azt is, hogy a dohányzás tulajdonképpen egy önkéntesen vállalt cselekvés. Tehát ahogy a külföldi példák is mutatják, elfogadni az egyes egyének döntéseit, a lehetséges megoldásokat felkínálni nekik, és ha le akar szokni, akkor – lásd a cikk eleje – minden elérhetőséget biztosítani számukra egy új élet kezdéséhez.
Forrás: cigi.blog.hu