Zöld Pont - Orosháza

Bizonyára a szórakozni vágyók és járók többsége járt már olyan helyen, ahol az embereket óriási „mesterséges köd” zárja magába. Lehet ez egy kiskocsma, egy koncert terem, de egy diszkó is akár. Az ott megfordulók egy része maga is beszáll a „gyártásba”, de akad olyan is akit ez zavar. Ettől függetlenül egy valami biztos: a tömény füst komoly egészségkárosodást is okozhat. Ezt valószínűleg (remélhetőleg is) már sokan tudták, de azt, hogy pontosan milyen gondokat is okozhat a dohányzás talán nem mindenki. S talán azzal sincs mindenki tisztában, hogy a nőkre miként hat a füst, a dohányzás. Most ennek fogunk utána járni.

Az tehát leszűrhető – a teljes igénye nélküli felsorolásokból -, hogy káros hatása a dohányzásnak van bőven. Ám szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét egy tényre is, ami jó hír: a leszokás pozitív következményekkel jár. Ez pedig úgy lehetséges, hogy akik szervezetében még nem alakult ki a rák, a dohányzás abbahagyása után a betegség kockázata normálisra süllyed, és a már rákos nők körében is nagyobb a kezelés sikerének esélye, ha lemondanak a cigarettáról.

Az okosságok innen és innen származnak.

Mondja a híres P. Mobil nóta egyik sora. No de ha ténylegesen sikerülhet letenni a „lantot”, akkor tudják – e az emberek, hogy hová is kell forduljanak? Úgy gondolom talán nem minden esetben.

S hogy milyen megoldások is születtek hazánkon kívül a dohányzásról való leszokás segítésének? Röviden nézzük is át ezeket – hozzáteszem a teljesség igénye nélkül. 

Első megállónk Kanada lesz. Itt ugyanis némileg reformálták a dohányzás ártalmairól szóló információk terjesztését, mégpedig úgy, hogy a cigarettás dobozok nem a hazánkban megszokott, bekeretezett, már – már fenyegetőző hangvételű rémségekkel traktálja a dohányosokat, hanem 1-1 színes képpel illusztrálva hívja fel a figyelmet a lehetséges következményekre. A Benson&Hedges dobozának elején például egy terhes nő fényképe alá biggyesztettek pár sort arról, milyen hatással lehet a magzatra a dohányzás, míg az oldalára részletesen ráírták a káros anyagtartalmat. Ezen túl a „szálacskák” mellé elhelyeztek egy kártyát, amire feltüntettek néhány hasznos tanácsot a leszokással kapcsolatban, továbbá – minden rábeszélés nélkül – a fogyasztók figyelmébe ajánlanak mindenféle elérhetőséget olyan szervezetektől, akikhez bátran fordulhatnak amennyiben ezt az egészséges utat választanák.

Ha kicsit messzebb megyünk – egészen pontosan Keletnek – akkor a japánok is hasonlóan gondolkodtak, mikor egy érdekes kampányba kezdtek, ami az „Etikus Dohányzás” nevet viseli. Ez arról szól, hogy a dohánygyár minden évben kiad egy füzetet/könyvet, amely összefoglalja az előző évi eseményeket, és minden évben matricákat is tartalmaz. Eddig összesen 73 képet készítettek el a gyártók, amin különféle dolgokra és érdekességekre szeretnék felhívni a fogyasztók figyelmét – továbbra sem elrettentéssel vagy fenyegetéssel operálva, hanem hangsúlyozva azt, hogyan hódolhat az illető a szenvedélyének anélkül, hogy a társadalom nemdohányzó részét kellemetlen vagy veszélyes helyzetbe hozná. 

Szintén japán találmány a zsebhamutál, amit már Olaszországban is sokan használnak, Spanyolországban pedig az előző évek nyarán még ingyen is osztogatták. Ennek az okosságnak egyébként próbálnak manapság egy újabb nevét is elterjeszteni: mobil hamuzó. Nincs benne semmi ördöngősség, hiszen a nevében foglaltaknak megfelelően hamutálként funkcionál, csak éppen a megszokottól elrugaszkodva nem a hagyományos méretekben és formákban készítik el, hanem a felhasználók kényelmi igényeinek megfelelően praktikusabbá varázsolva kínálják ezeket az eszközöket. Az egyik legfőbb célja a gyártóknak ezzel természetesen az, hogy az utcákon egy nem dohányzó járókelőnek ne kelljen egy nagyvárosban térdig érő csikkárban keresztülverekednie magát a metróig, vagy teszem azt a bevásárló központig.

Ha a fenti példákat alapul vesszük, úgy tűnik - mint sajnos elég sok tekintetben még – itt is fejlődnie kell a hazai mentalitásnak és segítségnyújtásnak. Mindazonáltal szem előtt kell tartanunk azt is, hogy a dohányzás tulajdonképpen egy önkéntesen vállalt cselekvés. Tehát ahogy a külföldi példák is mutatják, elfogadni az egyes egyének döntéseit, a lehetséges megoldásokat felkínálni nekik, és ha le akar szokni, akkor – lásd a cikk eleje – minden elérhetőséget biztosítani számukra egy új élet kezdéséhez.

Forrás: cigi.blog.hu

Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a dohányzás káros az egészségre. Még azt is tudjuk, hogy általában tüdőrákhoz, szív-érrendszeri betegségekhez (magas vérnyomás, érszűkület, érelmeszesedés, infarktus, agyvérzés stb) vezet, hogy csak a legáltalánosabbakat említsük. Van azonban egy elég rejtélyes betegség, melyről egyre többet lehet hallani és kifejezetten a dohányos életmóddal hozható összefüggésbe, ez pedig a krónikus obstruktív légúti betegség vagyis a COPD.

Az Egészségügyi Világszervezet előrejelzése szerint 2010-re Európában is az úgynevezett krónikus obstruktív légúti betegség, angol nevéből rövidítve a COPD lesz a negyedik vezető halálok, amelyet csak a szívinfarktus, az agyvérzés és a tüdőrák előz meg.

A betegség a légutak beszűkülésével, a tüdő szövetének ritkulásával, ezáltal a tüdő teljesítményének meredek leromlásával jár, s végül sok esetben halállal végződik. Szemben azonban az asztmával, a COPD esetében a légutak beszűkülése csak részben vagy egyáltalán nem visszafordítható. Mivel az emberek többsége semmit nem tud a betegségről, általában már csak késői fázisban fordulnak orvoshoz.

Magyarország ezen a területen is vezet: Európában a lakosság számához viszonyítva nálunk halnak meg a legtöbben COPD-ben (2003-ban 2721 halálozás, ötödik vezető halálok). A tüdőgyógyászati hálózatban nyilvántartott, kezelésben részesülő páciensek száma mindössze hatvankétezer körüli (ennek 55%-a férfi, és a nemi arány fokozatosan kiegyenlítődik), ám a becslések szerint a betegek valódi száma ennek körülbelül tízszerese. Évente 4-6 ezerrel nő a bejelentett COPD-sek száma.

A COPD-ben szenvedő betegek többsége - mintegy 90 százaléka - dohányos. A betegség a dohányosok körülbelül 20%-ánál, tehát valószínűleg a genetikai szempontból a betegségre hajlamos egyéneknél jelentkezik, általában 40 éves kor felett. A dohányfüst káros összetevői az évek folyamán a tüdő krónikus gyulladását okozzák. Ennek következtében krónikus köhögés, fokozott váladékképződés, majd egyre súlyosbodó nehézlégzés, fokozódó légszomj alakul ki. Végül a tüdő nem képes a szervezet oxigénellátását biztosítani, a betegség utolsó stádiumában folyamatos otthoni oxigénterápia válik szükségessé.

Az első tüneteket rendszerint a főleg ébredés utáni órákban jelentkező krónikus köhögés és fokozott váladékképződés jelenti. A legtöbb beteg ezekkel a kezdeti, kisebb közérzeti problémát okozó tünetekkel még nem, csak a később kialakuló nehézlégzéssel fordul orvoshoz. Az eleinte kizárólag fizikai terhelésre fellépő légszomj az évek folyamán, a tüdő működésének folyamatos romlásával arányosan súlyosbodik, ami az érintett betegek életminőségének és életkilátásainak nagymértékű romlásához vezet.

A betegségben szenvedő körülbelül 10%-nyi nem dohányzó páciens főleg a passzív dohányosok, illetve a fokozottan szennyezett levegőjű munkahelyeken dolgozók közül kerül ki.

A COPD nem csupán abban hasonlít a tüdőrákhoz, hogy a betegek túlnyomó része dohányos, hanem abban is, hogy a dohányzás elkerülésével, illetve időben történő abbahagyásával a megbetegedések és a halálesetek túlnyomó többsége megelőzhető lenne.

A korai stádiumban felismert COPD - ha vissza nem is fordítható - még megállítható. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a betegség egy egyszerű légzésfunkciós méréssel megállapítható (ez egyetlen fújást jelent egy műszerbe).

A COPD-s betegek sokszor a 40-es éveikben járó, jól szituált dohányosok, akik először a légszomjat érzékelik egy nagyobb fizikai igénybevétel után. Ekkorra általában már légzési tartalékuk 50%-át elvesztették. A gond az, hogy bár ezután kezelni kezdik őket, sokszor elmarad a légzésfunkciós teszt, a betegség pedig lappangva fejlődik tovább.

A tüdőgyógyászok talán legfontosabb üzenete: aki észleli magán a fenti tüneteket, illetve aki szűrési céllal szeretné megelőzni a betegséget, jelentkezzen valamelyik tüdőgondozóban, ahol kérheti a légzésfunkciós mérést (ezt a társadalombiztosítással rendelkezőknek díjmentesen elvégzik).

A betegség előrehaladását jelenleg kizárólag a dohányzás elhagyása fékezi. Ezt igen szemléletesen érzékelteti az alábbi ábra, amely egy dohányos és egy nemdohányzó tüdőfunkciójának csökkenését hasonlítja össze.

 

A televízióban is lehet látni, hogy tárgyak, eszközök, melyeket hétköznapjaink során rendszeresen használunk hogyan készülnek. Ismerőseim és barátaim is szokták ezeket a műsorokat nézni, így gondolom, hogy ez a poszt is érdekes lehet.
Az előző bejegyzésben láthattuk hogyan jut el a dohánylevél bebálázva az átvevőig. Ebben a részben megtekinthetjük, hogy az átvett bálákból hogyan lesz cigaretta.

Ez a két videó nem magyar gyárban készült, de nyelvi akadályokat nem kell feltételezni, hiszen csak zenei aláfesztés van, a kép magáért beszél.

Ezen a héten a lehető legkönnyebb módot választottam arra, hogy tartalommal töltsem meg blogunk. Meg kell vallanom, nem volt a legegyszerűbb így sem. Már csak azért sem, mert ez a harmadik poszt, amibe belekezdtem. Most egy kicsit másabbat akartam. Végül a lelkesedésem alábbhagyott, maradt a kötelesség. Végül rátaláltam a zoom-osok "Hungarian Tobacco - Innen jön a magyar dohány" elnevezésű riportjaira. A két kisfilmre és a hozzá tartozó informácókra. Bemutatja a dohány útját a szántóföldtől az átvevőig. Íme:
 

A nyíregyházától 15 kilométerre fekvő Ófehértó a magyar dohánytermesztés központja. Gál Mihályéknál most érkezett el a dohányszagú igazság 2008. évi ideje. A családi gazdaság 65 hektárról takarít be Virginia típusú dohányt, és az eddigi szárítások közepesen jó évet ígérnek. Feltéve, hogy nem jön túl hamar a fagy.

 A nyíregyházi dohányfermentálóban (hivatalos nevén: ULT Magyarország Zrt.) a hagyományoknak megfelelően, szeptember elsején megkezdték az idei dohánytermés felvásárlását és betárolását. A napi 75-80 tonna átvételét egyetlen futószalagnál végzik. Bittner Imre, az ULT vezérigazgatója szerint az idei termés az elmúlt három év legjobbja lehet, cége 4600 tonna Virginiára készül. A töltődohánynak használt magyar Virginiára (amelynek ősét valóban Pocahontas férje ültette el a tengerentúlon) november végétől további feldolgozás vár.

A következő részekben -már nem magyar gyáron keresztül- bemutatjuk a dohány útját a gyárba érkezéstől a kartonok bedobozolásáig. Szalagok, gépek aprítók...