Olvasgatom a dohányos honlapokat és találtam egy nagyon jó kis összefoglalást a dohányzás történelmi hátteréről, a második posztunkban volt is már erről szó érintőlegesen. Most is csak pár dolgot raknék ide, amit érdekesnek találok és magyar vonatkozású, a többi itt megtalálható.
Hogyan is jutott el hazánkba a dohány?
Magyarországra a XVI. században érkezett a dohány és a dohányzás divatja. A közvetítők a végvárak spanyol zsoldoskatonái , a törökök, a német és görög kereskedők voltak.
A feljegyzésekből úgy tünik, hogy a dohány terjesztésében Bornemissza Pál erdélyi püspöknek (1568) és Báthori Kristóf erdélyi fejedelemnek (1576) is volt szerepe.
Nem szerencsés az adót természetben kérni, ezt egy korabeli nikotinmérgezés is bizonyítja mely kapcsán megszületett az első tilalmi rendelet:
Különös hírek övezik Apaffi Mihály erdélyi fejedelemmel történt eseményeket:
„Ő, az adó pontos beszolgáltatásáért, Ali budai pasától dohányt kapott ajándékba. Szenvedélyes dohányos lett olyannyira, hogy amikor a Pasa érsekújvári táborában vendégségben járt: súlyos nikotinmérgezést kapott. Csak a „Vezír” kirurgusának közreműködése mentette meg az életét. „Kitisztitá a gyomrában lévő fekete sárt, mely után meg is könnyebbedék. Ekkor a fejedelem nagyot mondott róla, hogy a tubákfüst-szívást ezután eltávoztatná, mellyel azelőtt élt vala”.
Apaffi Mihály miután dohányzása az érsekujvári török táborban kudarccal végződött, meggyűlölte a dohányzást és „tilalmi” rendeletet adott ki 1662-ban.
Ezt követte a Gyulafehérvári Országgyűlés (1670) rendelkezése, mely szigorú előírásokat tartalmazott a dohánykereskedelmet illetően.
„A tobak megtilalmazásáról s aki behozná, annak büntetéséről” c. törvény 13. szakasza arról intézkedik, hogy „ senkinek e hazában effélét behozni szabad nem lészen, sőt akinek mostan tobákja van, az országgyűlés elbomlása után csak 15 napig árulhassa és ne tovább. Aki pedig behozza, attól minden harmincadokon, vámokon, városokon, falukon, a helybeli tisztek minden egyéb vele található javával együtt vegyék el. A tobákkal élő birtokos és nemes 50, egytelkű nemes 12, a jobbágy 6 forinttal büntettessék, melyet a tisztek artikuláris büntetés alatt tartoznak felvenni, a tett nyilvánosságával, ide értvén a papokat, a deákokat és másodrendűeket minden különbség nélkül.”
Apaffi Mihály után pedig jött a többi:
1697-ig majdnem valamennyi országgyűlés foglalkozott a kérdéssel és megerősítette az előzőek rendelkezéseit, ill. súlyosbították azokat. A dohány elkobzása, a súlyos pénzbüntetések azonban hazánkban sem jártak eredménnyel, nem hoztak sikert.
A dohányzás terjedését nem lehetett megakadályozni!
Hazánkban országos törvények nem tiltották a dohányzást, bár egyes vármegyék, városok hoztak rendeleteket, amelyek azonban igen változatosak voltak.
A közterületen való dohányzás tiltása volt az, amihez tovább ragaszkodtak:
Az idő múltával csak az utcán és a gyúlékony épületek közelében tiltották a dohányzást.
III. Károly alatt (1685-1740) már csak elvétve jelent meg egy-egy tiltó rendelkezés.
II. József (1780-1790) pedig egyenesen pártolta a dohány termesztését... Sok-sok mázsa dohányt értékesítettek a termelők, s terjedt a dohányzás, a pipázás, a szivarozás, tubákolás s 1882-ben a cigaretta is megjelent már a dohánypiacon..”
Érdekességek, megjegyzések, megállapítások a „hazai múltból” :
- „A Kecskeméti utca 12-ben a KÉT TÖRÖKHÖZ címzett kávéház már az 1800-as évek körül is létezett. 1859-től tulajdonosa, Kiche (vagy Küche) Mihály, díszes termet nyitott az emeleten szép erkéllyel, társasköri összejövetelek vagy szalon céljaira, kihangsúlyozva, hogy „látogatói nemcsak a rendes kávéházi élvezetekben és mulatságokban részesülhetnek ott, de egyszersmind azoknak szintoly rendes kellemetleségeitől, mint: a fullasztó pipafüst, éppen nem illatos gőz stb. mentve vannak.
Egy hetilap írásából (1876):
„Szájuk sarkából fityegő szivarka rudjaikkal grasszálnak az utcákon és végére érvén az alantas élvezetnek csak úgy elhajintják a füstölgő maradékot, amelytől tüzet fog az utca szemete.
Ha a hatóság nem tudja megrendszabályozni e népség füstölését, állítsa vissza azt a helytartótanácsi rendeletet, mely szerint: UTCÁN TILOS A DOHÁNYZÁS”
- Egy ifjúsági lap érvelései (1932):
„Az orvosok megállapították, hogy sok esetben milyen káros a gyermekek fejlődő szervezetére, ha dohányfüstben élnek otthon. Tehát már a környezetünk érdekében sem szabadna füstöt eregetni.
A dohányzás elleni küzdelem jelmondatainak a következőket ajánlja az írás:
- Védd meg jogodat a tiszta levegőhöz! Tiltakozzál, ha meg nem engedett dohányzást látsz, különösen a vonaton!
- Védjük meg ifjúságunkat a dohányjárványtól! Segítsünk dohánymentesen megőrizni az ifjúságot!
- A dohány előkészíti az utat a tüdőbetegségekhez!
- A dohány rombolja a testet, megtámadja az inteligenciát, butítja a nemzetet!
- A cigaretta valójában az energiátlanság gyakorlását szolgáló tornaeszköz!
Ne félj attól, hogy a tömeg nem tekint férfinak, mert nem dohányzol. Szomorú lenne, ha ettől függene a férfiasság!
Járj elől jó példával a magyar ifjuság sorai között!”.
