Történelmi háttér
1492-ben három hajó hagyta maga mögött az ibériai partokat, hogy Ázsiát nyugat felől elérve dicsőséget és új aranyforrást szerezzen a spanyol trónnak. Mint ismeretes, a küldetés Ázsia fűszereit és aranykincsét gazdagságban messze felülmúló felfedezést eredményezett, az amerikai gyarmatbirodalom kiépülésével, a nemesfémmel megrakott hajók mellett az addig ismeretlen állatok és növények is eljutottak az Óvilágba, többek között a világhírű karriert befutó dohány.
Maga az angol tobacco kifejezés az indiánok Y alakú pipája nevéből származik, amelyet ők tobago-nak neveztek. (A nikotin a portugáliai francia nagykövet, Jean Nicot nevéből ered, aki kertjében - saját használatára- dohányt termesztett.)
A dohány nagyüzemi termesztése 1612-ben kezdődött, amikor Pocahontas hercegnő férje, John Rolfe virginiai birtokára szállíttatott néhány palántát. Míg 1619-ben 10 tonna dohányt exportáltak Európába, alig húsz évvel később már 750 tonnára emelkedett a forgalom. A dohány az amerikai kolóniák aranybányájává vált.
A növény elfüstölése hamarosan a kor divatos szokása lett, és mint minden újdonság, egy ideig Herba Panacea néven (vélt sokoldalúságára utalva) csodaszerként is funkcionált. Mérgező tulajdonsága és veszélyes hatásai azonban már a 17. század folyamán kiderültek - I. János, Anglia királya 1603-ban "A dohányzás ellenében" című rendeletével el is indította az első szervezett dohányfüstmentes kampányt. Az eltelt századok folyamán fokozatosan bontakozott ki a harc dohányosok és nemdohányzók közt (cinikusabb vélemény szerint a dohánygyárosok és az egészségügyet finanszírozó biztosítók között).
Az 1960-as évekre nyilvánvalóvá vált a dohányzás súlyos egészség-károsító hatása, illetve az az aprócska tény, hogy a dohányáru forgalmazásából húzott haszon messze alulmarad a dohányzás okozta, elsősorban krónikus betegségek költségeivel szemben. Az eredmények arra sarkallták a kutatókat és az egészségügyi minisztériumokat, hogy megkezdjék a dohányzás, mint szokás hátterének, azaz a dohányzás lélektanának feltárását, és hatékony leszoktató-programok kidolgozását.
Mikor nem, és ha mégis, akkor hogyan...
Ma már egyre kevesebb helyen adnak lehetőséget a dohányzásra, így a legtöbb munkahelyen, étteremben és hivatalban egyenesen tilos rágyújtani. Az ezeken a helyeken dohányzók nem csak az etikett ellen, de a törvény ellen is vétenek. Vannak olyan helyek ahol jól láthatóan feltüntetik, ha tilos a dohányzás, de az etikett szerint nem illendő dolog rágyújtani kis légterű szobákban, szórakozóhelyeken, tömegközlekedési eszközön,
ruhatárban, liftben, olyan gépkocsiban ahol gyerek, terhes nő vagy nemdohányzó személy ül, továbbá ugyanez a helyzet reptereken és közintézményekben. Illetlenség továbbá rágyújtani az utcán - nőknek különösen! -, és égő cigarettával belépni valahová vagy távozni onnan. Nagyfokú udvariatlanságnak minősül az égő cigarettával való bemutatkozás. Ha társaságban vagyunk és tudjuk, hogy van a körünkben nemdohányzó személy, akkor először engedélyt kell kérnünk, hogy elkezdhessünk füstölni és ez egyaránt vonatkozik cigarettára, szivarra és pipára is. Mindig ügyeljünk arra, hogy ne szálljon másra a füst, függetlenül attól, hogy dohányzik-e az illető vagy sem, a nemdohányzók lakását telefüstölni pedig még engedély esetén is igencsak megfontolandó. Nem szabad rágyújtani, ha nincs hamutartó és étkezésnél csak az étkezés végén, ha azt mindenki befejezte, és a házigazda is lehetőséget ad a dohányzásra. Az első rágyújtáskor a kínálás majdnem kötelező, a továbbiakban nem, de udvarias gesztus.Ha valakinek a szivarozás a szenvedélye, mindig tartson magánál szivarvágót, mivel nem illik leharapni a szivar végét.
Tűzadás
Tévedünk, ha úgy gondoljuk, hogy a tűzadásra nem vonatkoznak illemszabályok, mert ennek a gesztusnak is megvan a maga protokollja. Egyáltalán nem mindegy ugyanis hogy nőről vagy férfiról van szó vagy, hogy a tűzadás gyufával vagy öngyújtóval történik. Alapvető illemszabály, hogy tüzet mindig a fiatalabb az idősebbnek, az alacsonyabb
beosztásban lévő a magasabb rangúnak, és a férfi a nőnek ad, ráadásul úgy, hogy az öngyújtót minden egyes cigarettához újra és újra meggyújtja. Abban az esetben, ha nőtől kérnek tüzet, akkor a nőnek a tűzszerszám átnyújtásával kell kisegítenie ellenkező nemű partnerét, mivel régen a bordélyházakban volt szokás, hogy a nő gyújtotta meg a férfiaknak is a cigarettát. Gyufa esetén erre nincs szükség, ám ekkor is csupán két cigaretta gyújtható meg egyetlen lángról. Továbbá tiszteletlenség úgy tüzet adni, hogy a saját szánkból közben cigaretta, szivar vagy pipa lóg, tehát tűzadás előtt mindig vegyük ki a szánkból. Megrögzött dohányosok között a cigarettával megkínált ad tüzet kínálójának az udvariasság viszonzása végett. A láng végét tartjuk a cigarettához, nem a láng közepét és csak addig tartjuk ott, amíg a cigaretta vége egyenletesen felizzik. Szivarra rágyújtónak nem adunk tüzet, hanem egy doboz gyufát vagy öngyújtót nyújtunk át.Gyertyáról kizárólag szivarra szabad rágyújtani, cigarettára nem, mivel egy régi finn népszokás úgy tartja, hogy minden gyertyáról meggyújtott cigaretta után, meghal egy matróz a tengeren.
Dohányzás a repülőgépen
Napjainkra egyre több légitársaság egyre több járatán tilos a dohányzás. Minden utas köteles betartani a No smoking Tilos a dohányzás szabályt. A nem dohányzó járatokon a személyzetnek is tilos rágyújtani. Sem a cigarettára, sem a szivarra, de még a pipára sem megengedett rágyújtani. A légitársaságok tengerentúli járatain csak kijelölt helyen szabad dohányozni, sehol máshol, különösen a toaletteken nem, mert azok fokozottan tűzveszélyes területek.
Ha dohányosok vagyunk, és nem akarjuk lejáratni magunkat, akkor a következő szabályok betartására fokozottan ügyeljünk:
- ha dohányzunk, gondoskodjunk arról, hogy mindig legyen mit szívni, mert a mástól való kéregetés neveletlenségre utal
- a nők soha ne adjanak tüzet, kérés esetén is inkább az öngyújtót vagy a gyufát nyújtsák át
- a hamu és a csikk a hamutartóba való és nem pedig a virágtartóba vagy a csészébe.
Az írás innen származik.
