"Mit nem adnék egy szál cigiért." - sóhajtozik az a dohányos, akinek erős késztetése van a füstölgésre, ám éppen nincs nála, vagy egyéb okok miatt nem áll módjában rágyújtani. Ám a szükség nagy úr: előbb - utóbb beszerez az ember legalább egy minimális adagot, ami éppen akkor kell. Manapság ez már "csak némi" pénzköltéssel jár. Esetleg az ismerősöktől kérünk, akik máskor is "kisegítettek" már, és mi is viszonoztuk ezt. A történelem egy régebbi korszakában azonban az életével is fizethetett az aki rágyújtott...
Írásos emlékek alapján, feltehetően először Kolombus és társai találkoztak a pipával. A nagy utazó a naplójában olyan bennszülöttekről tesz említést, akik "füstöt isznak". Mindez 1492 - ben történt. Kicsivel később már szélesebb körben is elterjedt: Cortez és Pizarro hódító katonái szoktak rá először a dohányzásra, majd ezt a szokást Európában is elterjesztették a XVI. században. A dohányt ekkor még csodanövényként tartották számon, s majdnem minden betegség gyógyítására is ajánlották, mindamellett, hogy élvezeti szerként is funkcionált természetesen.
Egy francia diplomata, bizonyos Jean Nicot, saját használatra dohányt termesztett a kerjében. 1560 - ban Portugáliából ő terjesztette tovább ezt a szokást. (Érdekesség, hogy az ő nevét őrzi a dohány Nicotiana tabacum és alkaloidjának nikotin elnevezése.) Angliában Elizabeth Királynő fényes udvarában Sir Walter Raleigh tette divattá a füstölést. A királynő 1603 - as halálát követően a Sir kegyvesztett lett a trónra került I. Jánosnál, így vele együtt a dohányzást is száműzték a királyi udvarból. Sőt! Hadjáratot indítottak ez utóbbi passzió ellen.
Magyarországon - ha hinni lehet a híreszteléseknek - a XVI. század második felében, a török hódoltsággal terjedt el a dohánytermesztés. Ekkor azonban már Törökországban és Angliában a törvény halálbüntetéssel, az egyház pedig kiátkozással büntette azokat, akik használták a "csodanövényt". Hazánkban akit dohányzáson kaptak, bizonyos XVII. századi erdélyi rendelkezések alapján, pénzbüntetéssel sújtották. Az 1960 - as évekre azonban nyílvánvalóvá vált, hogy ez a nagy tömegeket magával ragadó tevékenység súlyos egészség károsító hatásokkal bír. Ekkorra már a felek képletesen szólva elszívták a békepipát (amit az amerikai - indiánok használtak annak idején), így a büntetések megszűntek.
Tulajdonképpen valamiért örökös ellentét feszül a dohányzók és nem dohányzók között. Különböző rendelkezések születnek azok védelmében, akik nem füstölögnek, a füstölgők pedig egyre jobban méltatlankodnak - tegyük hozzá, hogy a jogokat tekintve nem alaptalanul - a kirekesztés, és a szigorúbb szabályok ellen. Az azonban érdekes kérdés, hogy az egészség károsodása mellett, ha valóban a dohányzók élete lenne az ára egy - egy szál cigarettának, mint annak idején, vajon rágyújtanának - e? Te megtennéd?
Forrás itt!
